Isten mind a két kezével áld. Az egyikkel kegyelmet oszt, a másikkal megszentelődést nyújt. Az egyik áldás csak a másikkal együtt nyerhető el.

Isten áldása mindig többedmagával jön, az egyik áldás lépcsőfoka a másiknak, mint ahogy az izraelita templom szentélyéből tovább vezetett az út a szentek szentjébe.

Aki Isten ügyét felületesen kezeli, nem számíthat Isten áldására.

A legnagyobb áldás, amelyben Isten az embert részesíti az, hogy elválasztja bűnétől.

Világosság létezhet napsütés nélkül, de áldás nem létezhet Isten nélkül.

Ami nem szolgálja Isten dicsőségét, nem lehet áldására az embernek.

A múltban kapott minden áldás az eljövendő áldások záloga. Ha Krisztust már megtapasztaltuk, akkor újra meg fogjuk tapasztalni.